linzi béke, 1645. dec. 13.: I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (ur. 1630-48) és III. Ferdinánd császár (ur. 1637-57) követe között kötött béke, melyet előzetesen Tőrös János királyi követ VII. 30: írt alá. - A fejed., aki a Ny-i szövetségesei által ígért pénznek csak töredékéhez (addig 20 ezer Ft-hoz) jutott, kötelezte magát a fr. és svéd szövetség föladására s az elfoglalt ter-ek visszaadására, cserében megkapta a követelt magyar vm-ket (Abaúj, Zemplén, Borsod, Bereg, Ugocsa, Szabolcs és Szatmár), s a prot-oknak biztosították a szabad vallásgyakorlást és elkobzott tp-aik visszaadását a kir. Mo-on. - III. Ferdinánd 1647. VI. 17: a pozsonyi ogy. tövényeivel együtt szentesítette. Kimondta, hogy a prot-ok által 1638: követelt 146 tp. közül 90-et vissza kell adni (6.§), ott, ahol a tp-ot nem adták vissza, a földesúr 3 hónapon belül jelöljön ki telket az új tp-paplak-isk. céljára, a temetőt és a harangokat közösen használják (10.§), a 7 vm. a Bethlen Gábor (ur. 1613-29) idején volt föltételekkel kerül erdélyi kormányzás alá (20.§), a kir. v. utódai a jövőben nem idegeníthetik el Mo. vármegyéit v. a magánosok uradalmait (21.§), más földjén élő nemesek fölött eltörölték az →úriszék joghatóságát (22.§), a végvidék állapotát a nádor ill. a felső-mo-i főkapitány évente 2x vizsgálja meg (61.§), a hajdúvárosokat kötelezték a hozzájuk szökött jobbágyok kiadására (68.§). 88

Horváth. M. V:454. - MTK II:469. - Kleindel 1995:132.